Ha az elmúlt években jártunk konferencián, tudományos rendezvényen, fenntarthatósággal foglalkozó programon, vagy néztünk valamilyen videós, televíziós tartalmat, akkor jó eséllyel találkoztunk egy bizonyos színes körrel. Ebben az alakzatban tizenhét különböző szín, tizenhét ikon található és három betű: SDG. De mit jelentenek valójában, és főleg: mi közünk van hozzájuk? Erről mesél nekünk Boncsarovszki Balázs, a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem doktorandusza,  tudományos nagykövet.

Az SDG fenntarthatósági kontextusban a Sustainable Development Goals, magyarul Fenntartható Fejlődési Célok rövidítését takarja. Az ENSZ tagállamai 2015-ben fogadták el az „Agenda 2030” terv részeként a 17 célból (lásd 1. ábra) és az azokhoz kapcsolódó 169 konkrét célkitűzésből álló rendszert. A terv lényege röviden az volt, hogy 2030-ra érdemi előrelépést érjünk el a világ legsúlyosabb társadalmi, gazdasági és környezeti problémáinak kezelésében.

De miért is kell ehhez egy globális célrendszerben gondolkodnink? Mert a problémák nagyságrendje önmagában is nehezen felfogható. A FAO legfrissebb becslése szerint 2025-ben körülbelül 645 millió ember éhezett, és 2,1 milliárd ember tapasztalt közepes vagy súlyos élelmiszer-bizonytalanságot. Ez utóbbi nagyjából azt jelenti, hogy minden negyedik ember számára nem volt magától értetődő a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez való rendszeres hozzáférés.

Más területeken ugyanakkor jól látható, hogy a változás lehetséges. 2015 óta közel egymilliárd ember jutott biztonságosan kezelt ivóvízhez, 1,2 milliárddal többen megfelelő szanitációhoz, a villamos energia pedig már a világ lakosságának 92%-át eléri (lásd 2. ábra). Mindez jól mutatja, hogy az SDG-k nem kizárólag távoli, idealisztikus célok: megfelelő politikával, technológiával, finanszírozással és együttműködéssel mérhető változás érhető el.

Csakhogy még messze nincs kész a munka. Az ENSZ 2026-os értékelése szerint a megfelelő adatokkal követhető 139 célkitűzésből mindössze 15% halad a kívánt ütemben, további 21% esetében mérsékelt előrelépés látható. Közel a célok fele, 49%, túl lassan vagy alig halad, 15% esetében pedig rosszabb a helyzet, mint 2015-ben volt. Eközben még mindig 273 millió gyermek és fiatal nem jár iskolába, körülbelül minden tizedik ember szélsőséges szegénységben él, és több mint 1,1 milliárd városlakó nyomornegyedben vagy informális településen él.

A 17 cél ereje ugyanakkor éppen abban rejlik, hogy nem különálló problémákról beszélünk. Vegyünk egy teljesen hétköznapi példát: mit ebédelünk? Ha az étel tápláló és biztonságos, már megjelenik az egészséghez kapcsolódó 3. cél. Ha az alapanyagokat hatékonyan állították elő, kapcsolódunk a felelős termeléshez. Ha annyit szedünk, amennyit valóban meg is eszünk, a 12. célhoz járulunk hozzá. Ha az étel előállítása kisebb környezeti terheléssel jár, a klímavédelem is megjelenik. Ha pedig egy iskola vagy munkahely visszajelzések alapján próbálja csökkenteni az élelmiszer-hulladékot, már az innováció és az együttműködés is belép a képbe.

Az élelmiszer-pazarlás különösen szemléletes példa. 2022-ben világszerte mintegy 1,05 milliárd tonna élelmiszer vált hulladékká a háztartásokban, a vendéglátásban és a kiskereskedelemben. Ez az emberek számára rendelkezésre álló élelmiszer körülbelül 19%-a. A hulladék 60%-a ráadásul a háztartásokban keletkezett.

Különösen az élelmiszerhulladék termelődésének csökkentésén válik igazán kézzelfoghatóvá mit jelenthet egy SDG a mindennapokban. Megnézhetjük, mi van otthon, mielőtt bevásárolni indulunk. Készíthetünk bevásárlólistát. A hűtőben előre tehetjük a hamarabb felhasználandó élelmiszereket. Az étteremben vagy a menzán kérhetünk kisebb adagot, ha tudjuk, hogy nem fog elfogyni a nagyobb. A megmaradt sült zöldségből másnap lehet krémleves, az érett banánból turmix vagy sütemény. És érdemes megtanulni azt is, hogy a „minőségét megőrzi” dátum lejárta nem minden esetben jelenti azt, hogy az adott élelmiszer másnap automatikusan fogyaszthatatlanná vált (ha ez a téma ismerősen hangzik, nem véletlen: a „Ne etesd a kukát!”, avagy azok volnánk, mint amit (nem) eszünk meg? című korábbi cikkben részletesebben is megnéztük, milyen egyszerű módszerekkel csökkenthetjük a saját élelmiszer-pazarlásunkat).

Ugyanez érvényes arra is, hogyan választunk élelmiszert. Egy joghurt, gabonapehely vagy készétel esetében összehasonlíthatjuk a tápértéket, elolvashatjuk az összetevőlistát, és nem kell automatikusan elhinnünk mindent, amit a csomagolás elején egy zöld levél vagy egy jól hangzó állítás sugall. Erről részletesebben a „Színes címkék mögött: mit mondanak valójában a Nutri-Score és a NOVA jelölések?” című korábbi cikkben írtunk. A tudatos élelmiszerválasztás egyszerre kapcsolódhat az egészséghez, az oktatáshoz és a felelős fogyasztáshoz is.

A többi SDG sem feltétlenül igényel világmegváltó akciókat. A 6. célhoz kapcsolódhat, ha fogmosás közben nem folyatjuk feleslegesen a vizet, vagy jelezzük az intézményben a csöpögő csapot. A 7. és 13. célhoz, ha nem fűtünk vagy hűtünk indokolatlanul üres helyiséget, lekapcsoljuk a szükségtelen világítást, vagy ahol reális, gyalog, kerékpárral vagy közösségi közlekedéssel indulunk el. A 11. célhoz az is hozzátartozik, ha vigyázunk a közös tereinkre, használjuk és támogatjuk a helyi közösségi szolgáltatásokat, vagy részt veszünk egy települési kezdeményezésben (3. ábra).

Fontos ugyanakkor azt is látni, hogy a fenntarthatóságot nem lehet kizárólag az egyén vállára tenni. Attól, hogy valaki rövidebb ideig zuhanyozik vagy nem dob ki egy almát, önmagában nem oldódik meg a vízhiány vagy a globális élelmiszer-pazarlás. Ehhez megfelelő szabályozásra, infrastruktúrára, vállalati felelősségre, kutatásra és politikai döntésekre is szükség van. Az egyéni döntések mégis számítanak, különösen akkor, ha sok embernél válnak szokássá, és közben a nagyobb rendszerek is változnak.

A saját kutatási területemen, a közétkeztetésben például egyetlen ebéd mögött meglepően sok Fenntartható Fejlődési Cél találkozik. Fontos, hogy az étel megfelelő tápértékű legyen, hogy a fogyasztók szívesen elfogyasszák, hogy minél kevesebb maradjon a tányéron, a konyha hatékonyan használja fel az alapanyagokat, és hogy mérések, fogyasztói visszajelzések vagy digitális rendszerek segítsék a döntéseket. Így ugyanabban a rendszerben jelenhet meg az SDG valamennyi célja és intézkedése (4. ábra).

Talán ez mutatja meg legjobban, hogy mire valók az SDG-k. Nem arra, hogy mindannyian megtanuljuk fejből 17 színes négyzet nevét. Arra szolgálnak, hogy egy probléma vizsgálatakor észrevegyük az összefüggéseket, mérjük, hol tartunk, és eldöntsük, min lehet változtatni.

Egy kidobott ebéd, egy égve hagyott lámpa vagy egy feleslegesen megvásárolt póló önmagában valóban apróság. Több millió hasonló döntés azonban már egy rendszer működését írja le. És ugyanez igaz a jó döntésekre is.

A kérdés ezért talán nem az, hogy „Mit tudok én hozzátenni mind a 17 SDG-hez?”, hanem egy sokkal egyszerűbb kérdés:

Mi az az egy dolog a saját környezetemben, amin már holnap tudok egy kicsit változtatni?

források:

- United Nations, 2015. Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development. https://sdgs.un.org/2030agenda

- United Nations, 2026. The Sustainable Development Goals Report 2026. https://unstats.un.org/sdgs/report/2026/

- FAO, IFAD, UNICEF, WFP & WHO, 2026. The State of Food Security and Nutrition in the World 2026. https://www.fao.org/publications/fao-flagship-publications/the-state-of-food-security-and-nutrition-in-the-world/2026/

- United Nations Environment Programme (UNEP), 2024. Food Waste Index Report 2024. https://www.unep.org/resources/publication/food-waste-index-report-2024

- United Nations,: The 17 Goals – Sustainable Development Goals. https://sdgs.un.org/goals

Az illusztrációk mesterséges intelligencia felhasználásával, valamint szerzői jóváhagyással készültek.

Kormányzati előterjesztés készül a 2017 óta zárva tartó budapesti Planetárium jövőjéről. A tervek között szerepel egy már 2027-ben megvalósítható ideiglenes újranyitás, egy teljes körű, 21. századi felújítás, valamint egy nagyszabású Tudományos és Technológiai Élményközpont létrehozása is. Kormányzati döntés egyelőre azonban egyik lehetőségről sem született.

A Planetárium jövője kapcsán Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter közösségi oldalán kiemelte, tárcája a Közlekedési és Beruházási Minisztérium (KBM) munkatársaival közösen dolgozik az újranyitást elősegítő előterjesztésen, a javaslat véglegesítése előtt azonban még több szakmai, műszaki és pénzügyi kérdést tisztázni kell.

Az első, rövid távon megvalósítható forgatókönyv szerint a Planetárium épületének rendbetételét és a meglévő vetítő javítását követően már 2027-ben ideiglenesen újranyithatna az intézmény. A miniszter szerint ez pár hónapig működhetne és néhány száz millió forintból megoldható.

A második lehetőség egy teljes körű, a 21. századi elvárásoknak megfelelő korszerűsítés. A fejlesztés részeként modern, 8K+ full-dome vetítéstechnika, új hang- és vetítőrendszer, valamint interaktív tartalmak és kiállítások is helyet kaphatnának. A beruházás előzetesen két-három évet vehetne igénybe, becsült költsége pedig 15–20 milliárd forint.

A harmadik, legnagyobb léptékű elképzelés már túlmutatna magának a Planetáriumnak a felújításán. A tervek szerint az intézmény környezetében Tudományos és Technológiai Élményközpont jöhetne létre, amely többek között az űrkutatás, a robotika, a mesterséges intelligencia és a természettudományok világát mutatná be. A koncepcióban szabadtéri tudományos park és a Népliget környezetének megújítása is szerepel.

Tanács Zoltán szerint a Planetárium 23 méteres kupolája nemzetközi összehasonlításban ma is jelentős értéket képvisel. A létesítmény lemaradása elsősorban a vetítéstechnikában, az interaktív tartalmakban és a működési modellben jelentkezik, ezért ezek korszerűsítése lehet a fejlesztés egyik legfontosabb eleme.

A miniszter hangsúlyozta, hogy jelenleg egyik fejlesztési irányról sem született kormányzati döntés, a most készülő előterjesztés célja, hogy a lehetséges forgatókönyvek szakmai, műszaki és pénzügyi szempontú vizsgálatát követően megalapozza a későbbi döntést.

A Tudományos és Technológiai Minisztérium ősszel emellett több jogszabály módosítását és új pályázatok indítását is tervezi. Ezek között szerepelhet a kiberbiztonság megerősítése, a kutatóhálózat átalakítása, valamint a kutatás-fejlesztési és innovációs területet szabályozó törvény módosítása.

(MTI)