Az olimpia nemcsak a sportolók, hanem az innováció számára is fontos esemény, hiszen az egész világ odafigyel arra, mi történik ott. Nem csoda, hogy például a tévéközvetítés, a sportfelszerelések vagy épp a szállító eszközök is izgalmas fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedek során. A Nemzeti Innovációs Ügynökség célja olyan vállalkozások támogatása, amelyek innovatív termékeikkel vagy szolgáltatásaikkal nemzetközi szinten is ismertté és elismertté válnak - akár az olimpián is. Az alábbi cikkben összegyűjtöttünk pár érdekes innovációt, amely az olimpiához is kötődik.
Először nézzék meg magyar sportinnovációkról szóló kisvideónkat:
A tévéközvetítések fejlődése
Nyilvánvaló, hogy az első olimpiák tévés közvetítése egy nagyon egyszerű ok miatt nem valósult meg: nem találták még fel a televíziót. Az (elvi) technikai feltétel az újkori játékok közül is csupán a kilencediktől kezdve volt adott, a televízió az Egyesült Államokban ugyanis éppen 1928-ban, az amszterdami olimpia évében jelent meg. Ez azonban még csak úgynevezett mechanikus rendszer volt, erősen kísérleti jellegű, amivel nem vállalkozhattak volna efféle esemény közvetítésére.
A ma ismert elektronikus sugárzással (persze kezdetleges formában) először Németországban kezdtek el foglalkozni 1935-ben, így az egy évvel későbbi berlini olimpiát már műsorra is tűzték - igaz, műsorról beszélni túlzás, hisz a korabeli tévék igen szűk, jó, ha napi két-három órás sávval dolgoztak. Mindenesetre a játékok történetében ez volt az első tévés közvetítés, és az olimpiából így is tisztességes adagot, összesen 70 órát adtak le, vagyis az idei mennyiségnek éppen a nyolcadát. Ekkortájt a tévékészülékek még nem voltak magánkézben, így jobb híján a német posta vállalta, hogy Berlin és Potsdam egész területén "nézőszobákat" üzemeltet, ahol az arra járók beleshettek a tévés közvetítésbe.
A II. világháború miatt két olimpia is elmaradt, így a következő nyári játékokra, a londonira 1948-ig kellett várni. Mivel a BBC volt a világ első tévécsatornája, amely 1936-tól rendszeres műsorral látta el a nézőket, az országban ekkorra már jó néhány háztartásban üzemelt tévékészülék - bár éppen a háború miatt mégsem olyan mennyiségben, mint azt a normális fejlődés lehetővé tette volna. Emiatt az a paradox helyzet állt elő, hogy az első, mai módon közvetített olimpiát igen kevés ember követhette figyelemmel az otthonából.
Mi, magyarok 1960-ban láthattuk először a tévében az olimpiát, ugyancsak azon egyszerű oknál fogva, hogy előtte nem volt min néznünk: hazánkban a rendszeres és nyilvános televíziós sugárzás csak 1957-ben kezdődött meg. A játékokat tekintve amúgy épp jókor kapcsolódtunk be a közvetítésbe, hisz a római olimpia volt az első, amelyet az európai tévék teljes egészében és élőben adtak - a játékok ideje alatt 296 tévés szakember dolgozott azon, hogy a közvetítés egyidejűleg juthasson el 36 országba. A sugárzást - akárcsak Berlinben - Magyarországon is a posta oldotta meg.
A következő, Tokióban megrendezett olimpiát a nagy távolság miatt már nem sikerült volna ilyen zökkenőmentesen közvetíteni: a magyar riporterek - köztük Vitray Tamás - így nem a helyszínről, hanem a több szocialista országot tömörítő Intervízió olimpiai központjából, Berlinből tudósítottak az eseményekről. Japánból angol nyelvű filmtekercsek érkeztek repülőgépen, kommentátorainknak így jóformán "csak" le kellett fordítaniuk a brit kollégák szövegét.
Hogy a jelenről is essen pár szó: a 2024-es párizsi olimpiát az OBS közvetíti: a grandiózusságot jól jellemzi, hogy a megnyitót több mint 100 kamerarendszerrel, küldöttségeket szállító hajókon több mint 200 okostelefonnal rögzítették az eseményeket (illetve 8 drónt, 3 helikoptert és egy speciális hajót is bevetettek ehhez) - ezzel háromszor annyi kamerát használtak, mint három éve a tokiói olimpia megnyitóján.
Amikor a centiméterek is számítanak
A Polaritás Gm Kft. évtizedek óta – nemzetközi szinten is – komoly szaktekintélynek számít a sporttechnológia területén. Az evezős és kajak-kenu versenyeken alkalmazható pályajelölő rendszerük a 2004-es athéni, a 2008-as pekingi, a 2012-es londoni és a 2016-os riói olimpián, valamint számos világversenyen bizonyított már.
Ez az a rendszer, amely a víz felszínén és mindig ugyanazon a ponton tartja a jelölő bójákat, hiszen itt még a centimétereknek is jelentősége van. A nehézség a munkában az, hogy a sodronykötelek – főleg a sós vízben – gyorsan korrodálnak, cseréjük pedig elég költséges. A miskolci cég az Észak-Ferr Kft-vel közösen azonban kifejlesztette azt az egyedi PVC-granulátumot, amely ellenáll a napfény, az időjárás, illetve a sós víz és a benne lévő élőlények által keltett igénybevételeknek.
A pályák kiépítése során speciális motorcsónakkal és búvárok közreműködésével a víz alatt rögzítik a kötélrendszert, a távtartók közé így már könnyedén beakasztható a bóját tartó zsinór. A bonyolult sodronykötél-szerkezetből a látogatók és a TV-nézők már csak a verseny felszínén stabilan álló bójákat látják. Gyártási technológiánknak köszönhetően a termékek minősége megfelel mind az európai, mind a nemzetközi elvárásoknak, így a cég a magyar pályák mellett szállított már speciális kötelet egyiptomi, mexikói, litván, amerikai és ír pályák rendszeréhez is.
A rekorddöntő úszódressz
Az első, tényleg revolúcióval felérő szupermezeket 2008 elején mutatta be a Speedo, mely az amerikai űrkutatási ügynökség (NASA) szakembereinek közreműködésével fejlesztette ki az úszót többnyire a nyaktól a bokáig befedő új szerelést, amely aztán elindult üstökösszerű sikerpályáján, hogy röpke idő alatt elképesztő karriert járjon be - majd a csúcsról a mélybe zuhanjon, és kevesebb, mint két évnyi szárnyalást követően, részben feledésbe merüljön.
A dressz a poliuretán nevű anyagból készült, amely taszítja a vizet, és összeszorítja a testet, főleg a törzset és a combot, így áramvonalas külsőt kölcsönöz. Ezek a közegellenállást jelentősen csökkentő, a versenyző lehető leggazdaságosabb oxigénfelvételét is segítő úszóruhák tökéletesen megfeleltek azoknak a kívánalmaknak, amelyek arra vonatkoztak, hogy a versenyszerelés révén viselői minden korábbinál gyorsabbá és eredményesebbé váljanak. És ez be is vált, hiszen a jó úszók még jobbak lettek általa, és a kevésbé jók is jelentősen javultak a "csodafegyver" bevetése révén.
A csodadresszek segítségével a jobbnál jobb egyéni csúcsok után egyre szaporábbá váltak a világrekordok. A 2008-as év első hónapjaitól kezdve a nyári pekingi olimpiáig a félszázat is meghaladta a világcsúcsok száma, amelyekből aztán a kínai ötkarikás játékokon további újabb 25 született. A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) végül a tarthatatlanná vált a helyzet orvoslása érdekében 2010 januárjától betiltotta a cápadressznek is nevezett úszóviseleteket, és kiadta a jelszót: vissza a textilruhákhoz!
Azóta visszaállt normál medrébe az egyetemes úszósport, és nem dőlnek rohamtempőban a világcsúcsok sem: mindez azt igazolja, hogy csodadressz nélkül, más módon fejlődve is lehetséges a további előrelépés. Az amerikai olimpiai csapatnál edzősködő Gregg Troy a The New York Times-nak azt nyilatkozta: jó, hogy visszakanyarodott az úszóvilág a textíliákhoz, mivel így kicsit megint közelebb kerültünk a valódi sporthoz.
Divatos és hasznos ruhadarab
Ralph Lauren 2008 óta az Amerikai Egyesült Államok olimpiai formaruháinak tervezője. A 2022-es pekingi téli olimpiára az USA sportolói számára a cég egy olyan új anyagból készült kabátot fejlesztett ki, amely alkalmazkodik viselőjének testhőmérsékletéhez, melegen vagy hűvösen tartja anélkül, hogy elektronikát használna ehhez. A cél az volt, hogy a sportolók kényelmesen érezzék magukat a hosszú nyitóceremónia alatt.
Bár a cég már a 2018-as, phjongcshangi téli olimpiára is hasonló ruhadarabbal készült, akkor abban még akkumulátorok segítették a hőszabályozást. 2022-re azonban olyan kabátot hoztak létre, amely önmagában szabályozza a hőt. Mindehhez a Skyscrape nevű kis textil-innovációs cég által kifejlesztett Intelligens szigetelés nevű technológiát alkalmazták. A Skyscrape szövete két különálló szabadalmaztatott anyagból állt, amelyek a hőmérséklet változására kitágultak és összehúzódtak. Alacsony hőmérsékleten a két anyag hossza eltérő ütemben húzódik össze, amely légzsákot, és ezáltal szigetelést hoz létre. Más szóval: a kabát felfújódik, ha hideg lesz, majd összemegy, amikor melegebb van.
Klímasemleges szállító eszközök
A tokiói olimpia nézők nélkül zajlott 2021-ben, ennek ellenére több mint 11 ezer sportoló vett rajta részt; illetve az újságírókkal, rendezőkkel, kisegítőkkel és hivatalnokokkal együtt a résztvevők összlétszáma nagyjából 90 ezer volt. Ennek a kilencvenezer embernek a pontos, biztonságos – és nem utolsósorban egészségügyi szempontból is megfelelő – szállításáról, egyéni és csoportos közlekedéséről a világ legnagyobb autógyártója, a Toyota gondoskodott mintegy 3400 járművel.
Ezek csaknem 90 százaléka részben vagy teljesen elektromos hajtású, ami jelentős részben hozzájárult ahhoz, hogy Tokió ne csak minden idők legnagyobb, de egyben legtisztább olimpiája is legyen: a japán játékok CO2-kibocsátása nagyjából 3 millió tonna volt.
A mobilitási eszközök és megoldások között általános célú és kifejezetten az olimpiai játékok speciális igényeire szabott járművek egyaránt megtalálhatók voltak. A flotta jelentős részét az e-Palette járművek speciális, olimpiai kivitelű változatai alkották. Az olimpiai falun belül közlekedő, önvezető elektromos járművek felkészítése során az olimpikonok véleményét is kikérték, a fejlesztés során figyelembe véve a sportolók korábbi olimpiákon és egyéb világjátékokon szerzett jó és rossz tapasztalatait. A tisztán elektromos e-Palette járművek szélesre nyíló ajtókkal és motoros mozgatású rámpákkal tették lehetővé a gyors és egyszerű be- és kiszállást, akár kerekesszékes sportolók számára is. A járművek teljes mértékben automatikusan közlekedtek, noha biztonsági okokból minden járművön utazott egy kezelő is.
A Toyota egy vadonatúj fejlesztéssel is segítette a sportolók közlekedését Tokióban: az APM (Accessible People Mover, azaz könnyen igénybe vehető utasszállító) egy rövid távú, kissebességű közlekedési eszköz volt, amely az egyes helyszínek között szállította a résztvevőket. Ugyanezek az APM-ek voltak az olimpia betegszállító járművei is.
(Képek forrása: Wikipedia, Flickr, ralphlauren.com)
